Május 12-e a Nemzetközi Ápolók Napja

2020. évet a WHO Florence Nightingale emlékévnek nyilvánította, az emlékév fővédnöke Katalin hercegné.

Világszerte megemlékezések sorozata szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy az ápolók és szülésznők ma is élen járnak a betegségek és járványok elleni küzdelem terén. Munkájuk során magas színvonalú és tiszteletteljes kezelést és gondozást nyújtanak.
Florence Nightingale, brit ápolónő - modern nővérképzés, valamint a betegellátás reformjának elindítójának - születésének 200. évfordulóját és rá emlékezve az Ápolók Nemzetközi Napját ünnepeljük 2020. május 12.-én.
Florence Nightingale 1820. született az itáliai Firenzében, nevét a városról kapta. Szülei jómódú angolok voltak, akik nagy hangsúlyt fektettek a nevelésre, képzésre. Rendkívül művelt volt, a modern nyelvek mellett görögül, latinul tanult, és előszeretettel olvasott klasszikusokat.  Florencet lenyűgözték a tudományok, különösen a matematika letisztult és logikus világa későbbiekben ezen ismereteit kamatoztatta az ápolás a képzés megszervezésében.
1850-ben tanulmányozta a diakonissza nővérek gyógyítási módszereit a németországi Kaiserswerthben. Párizsban 1853-ban Szent Vince Irgalmas Nővéreinél betegápolást és sebkezelést tanult.
Első állását 1853-ban egy londoni női kórházban töltötte be. Minden addigi tapasztalatát felhasználva irányította az előkelő hölgyeket ellátó intézményt, forradalminak számító újításokat vezetett be: pl. ételhordó lift a házban, vagy olyan csengő, amely mutatja a szobaszámot.
Az 1854-es londoni kolerajárvány idején önkéntes ápolónőként dolgozott, betegei rajongtak érte, földre szállt angyalként emlegették.
Az angol külügyminiszter kérte fel, hogy a Krimi háborúban állítson fel egy hadikórházat, ahol borzalmas körülmények uralkodtak. Florence első dolga volt, hogy a lehető legnagyobb tisztaságot teremtette meg segítőivel, és ezt később is megkövetelte az egész kórházban. A higiénés körülmények javításán túl igyekezett megoldani az ellátást: ha nem volt más, a saját pénzéből rendelt élelmiszert és kötszert a betegeknek, emellett számtalan felszerelést szerzett be.
Hősként 1856 nyarán tért haza Angliába, létrehozta a Szent Tamás Kórház tanintézetet, ezzel a modern ápolóképzés úttörő alakjává vált.
Tanításaiban részletezte az ápolási alapelveket, egyik legfőbb munkája a Notes on nursing, ez klasszikus bevezetés az ápolástanba. Ez tekinthető az első ápolói kézikönyvnek.

Az ápolónő munkája háromszoros érdeklődést kíván: szellemi érdeklődést az "eset" iránt, szívbeli érdeklődést a beteg ember iránt, szakmai érdeklődést a gyakorlati munka technikája iránt." F. N.
Tanításai, életútja, szemlélete ma is iránytű az ápolók számára.
Az ápolók az egész világ egészségügyi dolgozóinak több mint felét képviselik, ám világszerte hatalmas hiány mutatkozik a létszámukban, különösen az alacsony és közepes jövedelmű országokban.
Ezúton is köszönjük ápolóinknak, hogy ezt a nehéz pályát választották és szakmai hozzáértésükkel, áldozatos munkájukkal a Soproni Gyógyközpont jó hírét öregbítik!